edzés a Pireneusok átszeléséhez :)

azaz a Saint Jean Pied de Port és Roncesvalles közötti meredek föl-le menethez.

milyen egyszerű(nek is tűnik!): adott a 10 emeletes lépcsőház, és ezt a lépcsősort napi szinten 10x megmászni. eleinte.
aztán 15x, majd 20x.
és ha a szíved nem zuhan ki a testedből,
ha nem esel le a lépcsőfokról  a 20. után sem,
ha lazán tépsz föl a 10.-re 21.-szer is,
akkor elindulhatsz Caminóra.
... khm! de ahhoz el kell kezdeni a lépcsőzést!
ma volt az első 10 oda-vissza, fel-le..!  

a cél szentesíti az eszközt

a cél szentesíti az eszközt, bizony!
merthogy már elkezdtem a caminós utamra készülést.
egyelőre azzal, hogy kilócsökkentő projektbe kezdtem.
kapóra jött ugyanis a terheléses EKG-vizsgálat, ahol megállapították (nem mintha nem tudtam volna), hogy jelenlegi súlyom sokkal több annál, mint amennyi akkor lehetne, ha hátizsákkal felszerelkezve gyalogolnék...
javaslat: minimum 30 kiló!! mínusz.

egyelőre a kis lépések elvét követem, december végéig szerintem lemehet 26 kiló, januártól pedig még 10 kilót le tudok dobni augusztus-szeptemberig!

a cél megvan, és nem is akármilyen motiváció! :)

igenis akarom!

mert nem írok, nem jelenti azt, hogy feladtam.
sőt!
csak annyira nehéz, hogy gyakorlatilag titokban kell keresnem-kutatnom mindent, ami majd az útra kell, ugyanis a zuram hajthatatlan: Caminóról hallani sem akar...
sajnos.
de azért már vettem egy-két kisebb dolgot! :)

csak azért is!

néha félek, pedig még el sem indultam.
nem, nem az Úttól, nem is attól, hogy végigjárom-e, hiszen azért lépek rá...
ha.
ha elindulhatok egyáltalán.
és ez nem személyes para, nagyon is az objektív valóság.
sajnos.
de szívós vagyok, és makacs.
úgyhogy csak azért is megcsinálom.

szabad ötletek jegyzéke

már sokkal erősebb vagyok, mint az elhatározásom napján voltam.
nem csak gondolatban, de igaz, ami igaz: főleg fejben.

először is azon tűnődöm, hogy mikor vegyem meg a
a) repülőre
b) vonatra
szóló jegyeket,  mennyi az az időtartam, amennyi alatt képes leszek megtenni az alig 870 kilométert úgy, hogy nem hajtom magam, és a táj szépségét is élvezni tudom (ez feltölthetne pluszenergiával!), az edzésekhez pedig már a levettem a netről a gyalogos útvonalat a lakásunktól 17-18 km-re lévő házban élő barátomhoz (igen, Lora, készülj, mert egyszer csak beállítok), és nem telik el a nap úgy, hogy ne gondolnék az Útra.

tudom, persze,  hogy a legfontosabb a  dolog a jó cipő, és addig, míg nincs ilyen, nemigen teszek nagyobb túrákat, mert... a sarkamon lévő, pillanatok alatt kialakult vízhólyagból nyílt színhússá, majd a még mindig levedző sebhellyé váló sajgó stigma fájón figyelmeztet, hogy a lakásunktól a Decathlon áruházig tartó oda-vissza út is túracipőt igényelt volna. legalábbis nem MBT-t, igaz, azt nem is távgyaloglás céljára vettem.
 

1. lépés: az elhatározás

igen. elhatároztam: 2013-ban végigjárom a Caminót.
55. évemet töltöm be jövőre, méltó koronája lenne (miért lenne? LESZ!!) az Út. az már csak hab lenne a tortán, ha éppen október 10-én érnék Santiago de Compostelába vagy Finisterrébe, a világ végére!
 
ez a blog azért született,  hogy dokumentáljam magamnak (és az esetleg szintén az Útra készülődőknek) a felkészülés fázisait, illetve magát az Utat, aminek sikerülnie kell.
hogy miért?
mert elhatároztam. ennyi.
:)