ő biztosan útra kel

a hívás nem szűnt meg

most látom csak, milyen régen írtam ide!
pedig dolgozom, "gyúrok" Caminóra:
- leadtam eddig 24 kilót (nem a MÉH-be, hanem a saját hájamból)
- vettem hátizsákot, túrabotot, mikroszálas törülközőt, túrazoknit, túrapapucsot, meg egy kivizöld műanyag kanalat :)
- és már 30x teszem meg naponta a földszinttől a X. emeletig tartó lépcsősort. (egy teljes kör=oda-vissza)

egyre inkább hallom, hogy Camino hív.

és lőn...

magam sem hittem még az elején, hogy megtörténik, de aztán lőn:
a zuram _mindenben_ támogat!!
figyeli a katalógusokat is, és ha valami elkerülné a figyelmemet, ő szól, hogy ez meg az nem lenne-e jó az Útra...
és ez nagyon jó!!

már egy hete ...

... naponta többször is eszembe jut ez a településnév: Frómista, Frómista, Frómista.
vajon mi vár ott rám, hogy máris ennyiszer a gondolataimba férkőzik? vagy éppen el kell majd kerülnöm?
nem tudom.
egyelőre azt érezem, hogy Camino egyre hangosabban hív...

van cipőm!

megvettem ma a cipőt!
kikerestem a katalógusból a neve alapján, remélem, ő az, csak a színe más: szürke-kék!
most örülések vannak!
a dobozára az van írva, hogy női túracipő...
ezeket tudja:
1. Speciális Omni-Grip™ csúszásmentes és kopásálló talpfelület független, négyirányú DPU sarokkialakítással a stabil talajfogás érdekében.


2. Contour Comfort™ 2D talpbetét AgION® antibakteriális kezeléssel; Fröccsöntött TPU merevítőbetét a középtalpban.


3. Techlite™ könnyített középtalp


4. és Gore text, ami lehet, hogy semmit nem jelent, de elviekben lélegzik, és nem engedi át annyira a vizet!


... igaz, hogy berzenkedtem a bakancs ellen, de be kellett látnom, az én ki/meg bicsakló bokáimnak sokkal jobb (lesz), ha valami tartja őket! 

álmomban

mostanában gyakran álmodom azt, hogy az úton vagyok.
látom magam, amint - mára virradóra pl. -  hegynek fel bandukolok, iszonyú a hőség de nem bánom, megállok, lenézek a "völgybe", ahonnan egy csoport hangos éneke hallatszik felém.
cipő- és hátizsákgondjaim vannak: arra gondoltam, mi lenne, ha terepfutócipőt vennék.
mert ugyebár a terep az adott (nedves-vizes-száraz kövek, ugyanilyen füves szakasz, por stb.), a futócipők rugalmasabbak (szerintem) a túracipőknél, és talán jobban is tartják a lábat, mert ez is a "kötelességük" közé tartozik. az áruk éppúgy 19 ezer és 22 ezer (na jó, láttam már 50 + ezerért is, de annyi nincs rá!), mint egy valamirevaló túracipő.
tanács valakitől?

edzés a Pireneusok átszeléséhez :)

azaz a Saint Jean Pied de Port és Roncesvalles közötti meredek föl-le menethez.

milyen egyszerű(nek is tűnik!): adott a 10 emeletes lépcsőház, és ezt a lépcsősort napi szinten 10x megmászni. eleinte.
aztán 15x, majd 20x.
és ha a szíved nem zuhan ki a testedből,
ha nem esel le a lépcsőfokról  a 20. után sem,
ha lazán tépsz föl a 10.-re 21.-szer is,
akkor elindulhatsz Caminóra.
... khm! de ahhoz el kell kezdeni a lépcsőzést!
ma volt az első 10 oda-vissza, fel-le..!  

a cél szentesíti az eszközt

a cél szentesíti az eszközt, bizony!
merthogy már elkezdtem a caminós utamra készülést.
egyelőre azzal, hogy kilócsökkentő projektbe kezdtem.
kapóra jött ugyanis a terheléses EKG-vizsgálat, ahol megállapították (nem mintha nem tudtam volna), hogy jelenlegi súlyom sokkal több annál, mint amennyi akkor lehetne, ha hátizsákkal felszerelkezve gyalogolnék...
javaslat: minimum 30 kiló!! mínusz.

egyelőre a kis lépések elvét követem, december végéig szerintem lemehet 26 kiló, januártól pedig még 10 kilót le tudok dobni augusztus-szeptemberig!

a cél megvan, és nem is akármilyen motiváció! :)

igenis akarom!

mert nem írok, nem jelenti azt, hogy feladtam.
sőt!
csak annyira nehéz, hogy gyakorlatilag titokban kell keresnem-kutatnom mindent, ami majd az útra kell, ugyanis a zuram hajthatatlan: Caminóról hallani sem akar...
sajnos.
de azért már vettem egy-két kisebb dolgot! :)

csak azért is!

néha félek, pedig még el sem indultam.
nem, nem az Úttól, nem is attól, hogy végigjárom-e, hiszen azért lépek rá...
ha.
ha elindulhatok egyáltalán.
és ez nem személyes para, nagyon is az objektív valóság.
sajnos.
de szívós vagyok, és makacs.
úgyhogy csak azért is megcsinálom.

szabad ötletek jegyzéke

már sokkal erősebb vagyok, mint az elhatározásom napján voltam.
nem csak gondolatban, de igaz, ami igaz: főleg fejben.

először is azon tűnődöm, hogy mikor vegyem meg a
a) repülőre
b) vonatra
szóló jegyeket,  mennyi az az időtartam, amennyi alatt képes leszek megtenni az alig 870 kilométert úgy, hogy nem hajtom magam, és a táj szépségét is élvezni tudom (ez feltölthetne pluszenergiával!), az edzésekhez pedig már a levettem a netről a gyalogos útvonalat a lakásunktól 17-18 km-re lévő házban élő barátomhoz (igen, Lora, készülj, mert egyszer csak beállítok), és nem telik el a nap úgy, hogy ne gondolnék az Útra.

tudom, persze,  hogy a legfontosabb a  dolog a jó cipő, és addig, míg nincs ilyen, nemigen teszek nagyobb túrákat, mert... a sarkamon lévő, pillanatok alatt kialakult vízhólyagból nyílt színhússá, majd a még mindig levedző sebhellyé váló sajgó stigma fájón figyelmeztet, hogy a lakásunktól a Decathlon áruházig tartó oda-vissza út is túracipőt igényelt volna. legalábbis nem MBT-t, igaz, azt nem is távgyaloglás céljára vettem.
 

1. lépés: az elhatározás

igen. elhatároztam: 2013-ban végigjárom a Caminót.
55. évemet töltöm be jövőre, méltó koronája lenne (miért lenne? LESZ!!) az Út. az már csak hab lenne a tortán, ha éppen október 10-én érnék Santiago de Compostelába vagy Finisterrébe, a világ végére!
 
ez a blog azért született,  hogy dokumentáljam magamnak (és az esetleg szintén az Útra készülődőknek) a felkészülés fázisait, illetve magát az Utat, aminek sikerülnie kell.
hogy miért?
mert elhatároztam. ennyi.
:)