csak azért is!

néha félek, pedig még el sem indultam.
nem, nem az Úttól, nem is attól, hogy végigjárom-e, hiszen azért lépek rá...
ha.
ha elindulhatok egyáltalán.
és ez nem személyes para, nagyon is az objektív valóság.
sajnos.
de szívós vagyok, és makacs.
úgyhogy csak azért is megcsinálom.

szabad ötletek jegyzéke

már sokkal erősebb vagyok, mint az elhatározásom napján voltam.
nem csak gondolatban, de igaz, ami igaz: főleg fejben.

először is azon tűnődöm, hogy mikor vegyem meg a
a) repülőre
b) vonatra
szóló jegyeket,  mennyi az az időtartam, amennyi alatt képes leszek megtenni az alig 870 kilométert úgy, hogy nem hajtom magam, és a táj szépségét is élvezni tudom (ez feltölthetne pluszenergiával!), az edzésekhez pedig már a levettem a netről a gyalogos útvonalat a lakásunktól 17-18 km-re lévő házban élő barátomhoz (igen, Lora, készülj, mert egyszer csak beállítok), és nem telik el a nap úgy, hogy ne gondolnék az Útra.

tudom, persze,  hogy a legfontosabb a  dolog a jó cipő, és addig, míg nincs ilyen, nemigen teszek nagyobb túrákat, mert... a sarkamon lévő, pillanatok alatt kialakult vízhólyagból nyílt színhússá, majd a még mindig levedző sebhellyé váló sajgó stigma fájón figyelmeztet, hogy a lakásunktól a Decathlon áruházig tartó oda-vissza út is túracipőt igényelt volna. legalábbis nem MBT-t, igaz, azt nem is távgyaloglás céljára vettem.
 

1. lépés: az elhatározás

igen. elhatároztam: 2013-ban végigjárom a Caminót.
55. évemet töltöm be jövőre, méltó koronája lenne (miért lenne? LESZ!!) az Út. az már csak hab lenne a tortán, ha éppen október 10-én érnék Santiago de Compostelába vagy Finisterrébe, a világ végére!
 
ez a blog azért született,  hogy dokumentáljam magamnak (és az esetleg szintén az Útra készülődőknek) a felkészülés fázisait, illetve magát az Utat, aminek sikerülnie kell.
hogy miért?
mert elhatároztam. ennyi.
:)