szabad ötletek jegyzéke

már sokkal erősebb vagyok, mint az elhatározásom napján voltam.
nem csak gondolatban, de igaz, ami igaz: főleg fejben.

először is azon tűnődöm, hogy mikor vegyem meg a
a) repülőre
b) vonatra
szóló jegyeket,  mennyi az az időtartam, amennyi alatt képes leszek megtenni az alig 870 kilométert úgy, hogy nem hajtom magam, és a táj szépségét is élvezni tudom (ez feltölthetne pluszenergiával!), az edzésekhez pedig már a levettem a netről a gyalogos útvonalat a lakásunktól 17-18 km-re lévő házban élő barátomhoz (igen, Lora, készülj, mert egyszer csak beállítok), és nem telik el a nap úgy, hogy ne gondolnék az Útra.

tudom, persze,  hogy a legfontosabb a  dolog a jó cipő, és addig, míg nincs ilyen, nemigen teszek nagyobb túrákat, mert... a sarkamon lévő, pillanatok alatt kialakult vízhólyagból nyílt színhússá, majd a még mindig levedző sebhellyé váló sajgó stigma fájón figyelmeztet, hogy a lakásunktól a Decathlon áruházig tartó oda-vissza út is túracipőt igényelt volna. legalábbis nem MBT-t, igaz, azt nem is távgyaloglás céljára vettem.
 

1. lépés: az elhatározás

igen. elhatároztam: 2013-ban végigjárom a Caminót.
55. évemet töltöm be jövőre, méltó koronája lenne (miért lenne? LESZ!!) az Út. az már csak hab lenne a tortán, ha éppen október 10-én érnék Santiago de Compostelába vagy Finisterrébe, a világ végére!
 
ez a blog azért született,  hogy dokumentáljam magamnak (és az esetleg szintén az Útra készülődőknek) a felkészülés fázisait, illetve magát az Utat, aminek sikerülnie kell.
hogy miért?
mert elhatároztam. ennyi.
:)